úgy volt, hogy megnézünk egy vasat prefectnek bontásra, ami le van rakva egy repülőtéren 2 éve (alábbi kép). kiderült, hogy jobb állapotú, mint az a pár capri, amit addig láttam. mentem egy vad (naná) kört a kifutón, majd bemutatkoztam neki: HELÓ! én vagyok az új gazdi. gyere velem, yo!?
vettem-vittem.

műszaki simán meglett, majd rúgtam 14 hónapig, és nekiestem kicsit kipofozni.
megegyeztem egy lakatossal, aki, mint kiderült az ígéret főldjén született. így állt az autó 8 hónapot Baté nevű kisközségben. van is egy képem erről az állapotról, ami nem túl informatív (telefonpikcsőr), viszont mementója a nagy pillanatnak, amikor mad-max a látványától a capriőrülete kicsúcsosodását élhette meg olyannyira, hogy a beszerzés mellett döntött.


innen '06. májusában a házunk udvarára került, ahol neki ugrottam egy cimborával a köténylemez mkII- re átalakításának. (mer ez teccik)

a házunk udvara semmiképp nem volt alkalmas nagy zajjal járó, téli munkavégzésre, ezért egy műhely bérlése mellett döntöttem '06. novemberében. (az ott készült képek még nem állnak teljesen rendelkezésemre. folyt köv.)