bemutatkozások
Moderators: SONI, Pudva, Bogyo28
:D :D
-
Nitrobuster
- egyedülisszerelhet
- Posts: 728
- Joined: Fri Dec 03, 2004 7:41 pm
- ClassicFord klubtag?: Igen
- Location: Budapest
-
Peti
- egyedülisszerelhet
- Posts: 931
- Joined: Tue Jul 12, 2005 5:28 pm
- ClassicFord klubtag?: Igen
- Location: Budapest
Sziasztok!
Néhányan már ismertek,de azért bemutatkozom: H.Peti vagyok.
Már jó ideje figyelgetem a fórumot, de most végre vettem a fáradtságot, hogy bejelentkezzek.
A történet:
Mindigis a klasszikus sportgépek hoztak lázba. A Caprira 16 éves koromban figyeltem fel. Egy műhely udvarán volt alkalmam alaposan megvizslatni egy Mk3-at, -akkor még fogalmam sem volt róla hogy mi az, de a stílusa nagyon megragadott. Attól kezdve mindenhol ezt figyeltem, ezt kerestem, és ha megláttam egyet,rögtön meg is néztem. Ekkor már eldőlt, hogy előbb-utóbb nekem is ilyen lesz!
20 évesen be is teljesült az álom, megvettem életem első autóját, egy Caprit!
Igaz,hogy nem voltak renben a papírjai, meg a hátulján meg is volt törve,de a hangja a rákókányolt oldalcsöveknek köszönhetően fantasztikus volt. Annak ellenére,hogy csak 1.6-os volt.
Emlékszem,faterral mentünk el megnézni,utólag csak ennyit mondott:-
"Láttam az arcodon mikor megláttad,hogy el fogjuk hozni."
Akkor ültem életemben először Capriba. Furcsa volt,hogy kisebb tornamutatvány volt beülni(utólag ez már nevetséges), de nagyon tetszett, és hogy ki se látok a műszerfaltól.
Aztán ahogy kezdtem birtokba venni ez autót, egyre jobban tetszett. Annak ellenére,hogy egy sportos coupé,
-viszonylag nagy a csomagtere
-osztottan dönthetőek a hátsó üléstámlák
-el lehet férni a hátsó ülésen
-és az a GONOSZ tekintet.Hmm.
Miután leszereltem szerettem volna rendberakni,de egy lakatos ismerős lebeszélt róla. És milyen igaza volt! Egy halom rozsda volt az alja, az eleje szana szét volt, vélhetően totálra volt törve előzőleg. Úgyhogy némi keresgélés után jött a következő áldozat,egy 84-es 2.3 V6 Ghia.
Ez már ment is! A gyárinál jóval nagyobb kompressziója volt,de a beteg karbinak köszönhetően nem evett 20 Liter alatt.
A váltó sem volt az igazi, a fékről nem is beszélve! Úgyhogy igazán gyorsan sosem mentem vele.
Az érdekessége az volt az autónak ,hogy eredetileg angol 2.0 laser volt, úgy lett itthon átépítve. Ha jól megnézitek a képet,lehet látni,hogy az ablaktörlő fordítva van.
Aztán amikor összejött a pénz a fényezésre, jött a lehetőség egy újabb álom beteljesülésére. Eladósorba került egy 2.8i, CAPRi-3 barátunknak köszönhetően. (Ekkor 1998-at írunk)
Rögtön le is foglalóztam,és meghirdettem a kocsimat.
A próbakör előtt rámszóltak,hogy nem szeretik a gumifüstölést az utcában. Ekkor még nem értettem hogy miröl beszélnek, de hamarosan rájöttem.
Ez az autó valami más volt. Valami más mint amiket addig vezettem. Már az első méterek megtételekor azt éreztem,hogy van a többi autó,és van a 2.8i. Olyan szinten össze volt rakva és olyan feszes volt a gép,mint egy ökölbeszorított kéz. És az a dinamizmus ahogy megindult,azelőtt ilyet soha nem tapasztaltam. És ezek csak az első méterek voltak. A váltó,igaz hogy csak négygangos,de tökéletesen sportos,amilyennek lennie kell. A kanyarokat egész másként vette,-köszönhetően a Bilsteineknek,és a szervókrmánynak. A hátsó rugóköteg is atomkemény volt. További extrák a jobbos elektromos tükör, sibeda, nyitható hátsó oldalüvegek,körbe zöld (kivéve a hátsót),fényszórómosó, központi zár, riasztó és nem utolsósorban volt egy gyönyörű airbrush-festmény a géptetőn,amit úton útfélen megcsodáltak.
Néhány hónap múlva,amikor rendbe lett téve a motor,és megjött az álomfelni (Wolfrace), el is hoztam a kocsit a rozsdamentes sportleömlővel, momo sportkormánnyal,és a gyönyörűszép bőrözött műszerfalas belsővel.
Amikor elhoztam,itthon beálltam vele az udvarba, és szóltam a családnak hogy jöjjenek ki megnézni, itt áll az álmom!
Vittem az unokaöcsémet egy kört,persze már este volt, -aki halkan megjegyezte,hogy nem biztos,hogy biztonságos igy száguldozni sötétben.De én nem értettem hogy miről beszél, teljesen biztonságosnak éreztem a 160-as tempót a kanyargós főúton.
Egy haverom meg megjegyezte,hogy milyen rallysan veszem a kanyarokat. De hát innentől kezdve ez lett az életformám. Ez lett természetes.
A kaszni nem volt a legszebb állapotban,igy ahogy összejött a lóvé ki lett lakatolva,és le lett fényezve.
Sajnos a fényezes nem lett a legjobb, emiatt egy kicsit magam alatt is voltam. Aztán eltelt három hét, és bekövetkezett amitől leginkább retteg minden autótulaj,...
...a frontális ütközés.
Karcolás nélkül száltam ki az autóból, annak ellenére,hogy be sem voltam kötve (nem műanyagból volt a sárvédő)! Ugyanez nem mondható el a szemből jövő autó utasairól (ma már ők is jól vannak).
Ezek után eltelt egy kis idő mire újra elkezdtem a Caprival foglalkozni.
Egy év spórolás, rengeteg terv, elérhető lett volna egy Corvette, egy Camaro, vagy egy Trans Am, mégiscsak a Capri mellett döntöttem. Mert ez az igazi, tökéletesen nekem való autó, amiről mindig is álmodtam.
Nézegettem Caprikat donornak,de mindnek kaszni baja volt, vagy túl drága volt és nem elég jó.
Aztán vettem egy jónak tűnő kasznit, amire azér' még kellett volna költeni.
De aztán feltünt a láthatáron az újabb jövevény.
Megintcsak eladósorba került egy 2.8i.
Ismertem az autót, teljesen eredeti, tökéletes állapotban lévő kasznival, csak a fénye volt már kissé megkopva.
Így hát meg is vettem, igaz volt még vele egy kis malőr a foglalózás után.
Nem adtak meg egy jobbkezet az előző tulajnak, és végigszántották az autó bal oldalát. De szépen megcsinálta a srác, aki egyébként az akkori Budai Capri Klub lakatosa volt.
A kasznit amit vettem gyorsan tovább is adtam (ez képezi ma Bogyó Caprijának alapját).
Ilyen volt amikor megvettem,aztán szép lassan a saját képemre formáltam.
A két Capriból lett egy már majdnem tökéletes.
A maradék cuccot folyamatosan kiárultam.
Pl. a belseje és a felnik Balagecaprihoz kerültek, a kasznit CAPRIMANIA vitte el, a régi blokkot meg a Sunya kapta meg.
Menet közben átesett az autó egy motorcsere/felújításon, és némi hengerfej tuningon.
Kapott egy JR sportlégszűrőt, és Splitfire gyertyákat.
Olaj szigorúan csak Castrol RS, majd Quakerstate.
Így lett a gyorsulása 0-100-ra: 7.5s, az órát pedig simán akasztja!
A fogyasztás ilyen menetteljesítmény, és köbcenti mellett kíváló:
Városban 12 körül, EVO 99-el 10,5 körül.-sportosan!
Lakot területen kívüli,ill. ez inkább félig vegyes (egy 500km körüli szakasz volt amiből kb. 60km volt város. Leglassabban 130-al, de leginkább 190 körül, de voltak 220-as szakaszok is) rekordom 8,6L/100km! De mindig 10L alatti a vegyes(EVO 99-el) Nem reklámozni akarom,csak akkor ezt teszteltem.
Még néhány kép:
Nos, az utolsó kép sejtet valamit.
Hát igen nem bírtam a véremmel, és egy árokban kötöttem ki.
Futómű elment, és a jobboldal kicsit hepehupás lett.
Valamennyit javítottam a kasznin,de nagyjából ez a mai helyzet:
Huhh, egy kicsit belelendűltem! Remélem nem baj. Na szegasztok!
Néhányan már ismertek,de azért bemutatkozom: H.Peti vagyok.
Már jó ideje figyelgetem a fórumot, de most végre vettem a fáradtságot, hogy bejelentkezzek.
A történet:
Mindigis a klasszikus sportgépek hoztak lázba. A Caprira 16 éves koromban figyeltem fel. Egy műhely udvarán volt alkalmam alaposan megvizslatni egy Mk3-at, -akkor még fogalmam sem volt róla hogy mi az, de a stílusa nagyon megragadott. Attól kezdve mindenhol ezt figyeltem, ezt kerestem, és ha megláttam egyet,rögtön meg is néztem. Ekkor már eldőlt, hogy előbb-utóbb nekem is ilyen lesz!
20 évesen be is teljesült az álom, megvettem életem első autóját, egy Caprit!
Igaz,hogy nem voltak renben a papírjai, meg a hátulján meg is volt törve,de a hangja a rákókányolt oldalcsöveknek köszönhetően fantasztikus volt. Annak ellenére,hogy csak 1.6-os volt.
Emlékszem,faterral mentünk el megnézni,utólag csak ennyit mondott:-
"Láttam az arcodon mikor megláttad,hogy el fogjuk hozni."
Akkor ültem életemben először Capriba. Furcsa volt,hogy kisebb tornamutatvány volt beülni(utólag ez már nevetséges), de nagyon tetszett, és hogy ki se látok a műszerfaltól.
Aztán ahogy kezdtem birtokba venni ez autót, egyre jobban tetszett. Annak ellenére,hogy egy sportos coupé,
-viszonylag nagy a csomagtere
-osztottan dönthetőek a hátsó üléstámlák
-el lehet férni a hátsó ülésen
-és az a GONOSZ tekintet.Hmm.
Miután leszereltem szerettem volna rendberakni,de egy lakatos ismerős lebeszélt róla. És milyen igaza volt! Egy halom rozsda volt az alja, az eleje szana szét volt, vélhetően totálra volt törve előzőleg. Úgyhogy némi keresgélés után jött a következő áldozat,egy 84-es 2.3 V6 Ghia.
Ez már ment is! A gyárinál jóval nagyobb kompressziója volt,de a beteg karbinak köszönhetően nem evett 20 Liter alatt.
A váltó sem volt az igazi, a fékről nem is beszélve! Úgyhogy igazán gyorsan sosem mentem vele.
Az érdekessége az volt az autónak ,hogy eredetileg angol 2.0 laser volt, úgy lett itthon átépítve. Ha jól megnézitek a képet,lehet látni,hogy az ablaktörlő fordítva van.
Aztán amikor összejött a pénz a fényezésre, jött a lehetőség egy újabb álom beteljesülésére. Eladósorba került egy 2.8i, CAPRi-3 barátunknak köszönhetően. (Ekkor 1998-at írunk)
Rögtön le is foglalóztam,és meghirdettem a kocsimat.
A próbakör előtt rámszóltak,hogy nem szeretik a gumifüstölést az utcában. Ekkor még nem értettem hogy miröl beszélnek, de hamarosan rájöttem.
Ez az autó valami más volt. Valami más mint amiket addig vezettem. Már az első méterek megtételekor azt éreztem,hogy van a többi autó,és van a 2.8i. Olyan szinten össze volt rakva és olyan feszes volt a gép,mint egy ökölbeszorított kéz. És az a dinamizmus ahogy megindult,azelőtt ilyet soha nem tapasztaltam. És ezek csak az első méterek voltak. A váltó,igaz hogy csak négygangos,de tökéletesen sportos,amilyennek lennie kell. A kanyarokat egész másként vette,-köszönhetően a Bilsteineknek,és a szervókrmánynak. A hátsó rugóköteg is atomkemény volt. További extrák a jobbos elektromos tükör, sibeda, nyitható hátsó oldalüvegek,körbe zöld (kivéve a hátsót),fényszórómosó, központi zár, riasztó és nem utolsósorban volt egy gyönyörű airbrush-festmény a géptetőn,amit úton útfélen megcsodáltak.
Néhány hónap múlva,amikor rendbe lett téve a motor,és megjött az álomfelni (Wolfrace), el is hoztam a kocsit a rozsdamentes sportleömlővel, momo sportkormánnyal,és a gyönyörűszép bőrözött műszerfalas belsővel.
Amikor elhoztam,itthon beálltam vele az udvarba, és szóltam a családnak hogy jöjjenek ki megnézni, itt áll az álmom!
Vittem az unokaöcsémet egy kört,persze már este volt, -aki halkan megjegyezte,hogy nem biztos,hogy biztonságos igy száguldozni sötétben.De én nem értettem hogy miről beszél, teljesen biztonságosnak éreztem a 160-as tempót a kanyargós főúton.
Egy haverom meg megjegyezte,hogy milyen rallysan veszem a kanyarokat. De hát innentől kezdve ez lett az életformám. Ez lett természetes.
A kaszni nem volt a legszebb állapotban,igy ahogy összejött a lóvé ki lett lakatolva,és le lett fényezve.
Sajnos a fényezes nem lett a legjobb, emiatt egy kicsit magam alatt is voltam. Aztán eltelt három hét, és bekövetkezett amitől leginkább retteg minden autótulaj,...
...a frontális ütközés.
Karcolás nélkül száltam ki az autóból, annak ellenére,hogy be sem voltam kötve (nem műanyagból volt a sárvédő)! Ugyanez nem mondható el a szemből jövő autó utasairól (ma már ők is jól vannak).
Ezek után eltelt egy kis idő mire újra elkezdtem a Caprival foglalkozni.
Egy év spórolás, rengeteg terv, elérhető lett volna egy Corvette, egy Camaro, vagy egy Trans Am, mégiscsak a Capri mellett döntöttem. Mert ez az igazi, tökéletesen nekem való autó, amiről mindig is álmodtam.
Nézegettem Caprikat donornak,de mindnek kaszni baja volt, vagy túl drága volt és nem elég jó.
Aztán vettem egy jónak tűnő kasznit, amire azér' még kellett volna költeni.
De aztán feltünt a láthatáron az újabb jövevény.
Megintcsak eladósorba került egy 2.8i.
Ismertem az autót, teljesen eredeti, tökéletes állapotban lévő kasznival, csak a fénye volt már kissé megkopva.
Így hát meg is vettem, igaz volt még vele egy kis malőr a foglalózás után.
Nem adtak meg egy jobbkezet az előző tulajnak, és végigszántották az autó bal oldalát. De szépen megcsinálta a srác, aki egyébként az akkori Budai Capri Klub lakatosa volt.
A kasznit amit vettem gyorsan tovább is adtam (ez képezi ma Bogyó Caprijának alapját).
Ilyen volt amikor megvettem,aztán szép lassan a saját képemre formáltam.
A két Capriból lett egy már majdnem tökéletes.
A maradék cuccot folyamatosan kiárultam.
Pl. a belseje és a felnik Balagecaprihoz kerültek, a kasznit CAPRIMANIA vitte el, a régi blokkot meg a Sunya kapta meg.
Menet közben átesett az autó egy motorcsere/felújításon, és némi hengerfej tuningon.
Kapott egy JR sportlégszűrőt, és Splitfire gyertyákat.
Olaj szigorúan csak Castrol RS, majd Quakerstate.
Így lett a gyorsulása 0-100-ra: 7.5s, az órát pedig simán akasztja!
A fogyasztás ilyen menetteljesítmény, és köbcenti mellett kíváló:
Városban 12 körül, EVO 99-el 10,5 körül.-sportosan!
Lakot területen kívüli,ill. ez inkább félig vegyes (egy 500km körüli szakasz volt amiből kb. 60km volt város. Leglassabban 130-al, de leginkább 190 körül, de voltak 220-as szakaszok is) rekordom 8,6L/100km! De mindig 10L alatti a vegyes(EVO 99-el) Nem reklámozni akarom,csak akkor ezt teszteltem.
Még néhány kép:
Nos, az utolsó kép sejtet valamit.
Hát igen nem bírtam a véremmel, és egy árokban kötöttem ki.
Futómű elment, és a jobboldal kicsit hepehupás lett.
Valamennyit javítottam a kasznin,de nagyjából ez a mai helyzet:
Huhh, egy kicsit belelendűltem! Remélem nem baj. Na szegasztok!
Last edited by Peti on Thu Jul 21, 2005 2:46 am, edited 2 times in total.
'81 Capri 3.0 SHO X-Pack project
'83 Granada 2.8i Ghia X project
'83 Granada 2.8i Ghia X project
Ilyen tartalmas, kimerítő bemutatkozást nem nagyon olvastam még... máshol sem!Capripower wrote:Köszike! :D Akkor ezek szerint megérte beáldozni az éjszakát.
Ja-ja, Kunmadaras, stimmt!
számomra már elég sok olyan ember van, akit csak innen a fórumról ismerek, remélem a többséggel találkozunk majd a nyári talin! 
- '79 Ford Capri 2.8
- '91 Ford Sierra DOHC
- '91 Ford Sierra DOHC