Üdv mindenkinek!
Néhányan már megtaláltak/megismertek a
blogomon keresztül, az ő biztatásukra itt is bemutatkozom röviden.
Civilben számítógép előtt ülő gépészmérnök vagyok, családomban 5db Ford is található - nem tagadhatjuk, szeretjük őket. :)
Egyik típushoz igen erős érzelmi szálak kötnek, annak klubjában aktív szereplő vagyok, és ahelyett hogy abból vettem volna újat, (hisz válság van) inkább vettem mellé egy régit. Így született meg a döntés: Capri kell...
Sokáig nézegettük a hirdetéseket, majdnem megvettük a Pokorni Peti féle lemattult piros mk1-est, de mire rászántuk magunk, hogy elmenjünk a kereskedésbe, pont levették a hirdetést; Nyujoe megelőzött.
Akkoriban még 3 másik mk1-est hirdettek, az azúrkék OT-st "csillió űrdollárért", a barna (arany) OT-s küszöb-rothadóst, és a kék balatonit. Ezek közül az ár döntött. Bár legmesszebb volt tőlünk az arany OT-s, elmentünk megnézni, mert a hirdetés eléggé titkolózós volt. Elég viharvert, de mégis élőben jobbat mutatott, mint amire számítottunk, a pesszimista-realista hozzáállásom már csak ilyen :P És a feleségemnek is első pillantásra megtetszett, ígyhát megvettük.
Az autóról: 1970-es, 1600ccm-es, soros 4 hengeres, angol gyártású, de osztrák forgalomba helyezésű. 2007-ben került hazánkba, akkor kapott OT vizsgát. Így lettem 2. magyar tulaj.
Orrán-száján folyt az olaj, a beltér is elég szakadt volt, a küszöbcserét ugyan megcsinálta az előző gazdi, de a fényezést is rám hagyta. Teljes restaurálást egyelőre nem engedhetek meg magamnak, de nincs is olyan szörnyű állapotban, hogy szükséges lenne. (és már értem, miért hirdetik ennyiért az azúrkéket) Még készülök az OT vizsgára, küzdelmeimet részletesen olvashatjátok blogomban. Az első találkozó ahol várhatóan megjelenünk, az a fordmajális.
Tisztelettel: Gridoux (ejtsd: Gridu)